Szóval az Insumed. 

Aki még nem hallott volna róla, annak elmondom, hogy miből áll ez a diéta. A lényege, hogy orvosi felügyelet mellett kell csinálni. Az alapelve az, hogy az inzulin szintet kell szabályozni a diéta során, valamint folyamatosan monitorozni kell a test összetételét, hogy zsírból fogyjon az ember. Erre van egy készülék, ami meg tudja mondani, hogy aktuálisan milyen az ember testtömeg-összetétele. Azt alacsony inzulin szint biztosításáért pedig egy fehérje por felel, amit reggel és este kell elfogyasztani főétkezés helyett. Ezen felül délben nagyjából azt ehet az ember, amit akar (ez azért klassz, nem?). 

A diétáról egy kolléganőmtől hallottam, aki már egy ideje csinálta. Ő is ismerősöktől hallott róla, olyanoktól, akik már elérték a céljukat. Mondanom sem kell, én is lelkes lettem, amikor hallottam erről a lehetőségről, és azonnal bele is vágtam. Az első konzultációm pozitív élmény volt, előtte elolvastam mindenféle anyagot, amit emailben küldtek az időpontra való bejelentkezés után. A doktornő sok időt szánt rám, megbeszéltük az aktuális értékeimet, hogy hogyan fog zajlani a diéta, milyen sűrűn kell találkoznunk, stb. Lelkesen vágtam bele az első két pornapba. Igen, azt eddig kihagytam, hogy a diéta úgy indul, hogy az első két napon csak azt a port szabad inni, 4 óránként, 4 turmix/nap. Nem ment nehezen, a por amit vettem elég finom volt, és egészen eltelített.

Az első hónap könnyen ment, sőt a második is. Úgy is sikerült fogynom, hogy közben nyaralni mentünk, és délben étteremben ebédeltünk, nem kis adagokat. Aztán ahogy telt múlt az idő, lassult a fogyás, és én valahogy elkedvetlenedtem. Így már csak araszoltak a kilók lefelé, ebédnél sokszor egy süti is lecsúszott (amit egyébként az én orvosom nem tiltott meg, de sajnos ettől csak vérszemet kaptam...). Közben férjhez mentem, és még ha nem is értem el az álom súlyomat, nagyon hálás voltam, hogy majd' 10 kilóval kevesebb voltam az oltárnál. 

Aztán jött egy wellnessezős nászút, de még azzal sem szedtem vissza, csak vagy 30 dekát. Innentől viszont már nem volt megállás, szinte folyamatosan bűnöztem, és kihagytam az esti port. A reggelit úgy-ahogy tartottam, az egyszerű és gyors megoldás volt.

Ősz végére a lelkesedésemnek annyi volt, pedig úgy gondoltam, ha valamiért kifizetek egy csomó pénzt, legalább amiatt becsületesen végigcsinálom. Aztán jött a bűntudat, hogy inkább a saját lakásra kéne spórolni, valamint a szüleimet is pénzügyileg kell támogatnom december óta, így hosszas vívódás után írtam egy emailt a dokinak, hogy a következő alkalomra már nem fogok elmenni. Itt elkövettem azt a hibát, hogy nem hallgattam az orvosra, aki azt mondta, hogy először csak 1 étkezést vezessek vissza ha abba akarom hagyni, utána a következőt, különben visszajönnek a kilók.

Összefoglalva:

Akinek van havi 30-40 ezer forintja annak érdemes kipróbálnia ezt a fajta diétát. Azonban fel kell készülni rá, hogy egy idő után egyhangú lesz, és hiányozni fog, hogy leüljön az ember vacsorázni a családdal. Persze azt mondják, néha fel lehet cserélni, és ebédre inni a turmixot, de nekem egy idő után már az se segített. 

Ízek: Nekem az a kombináció ami bevált, az a reggelire csokis, vacsorára pedig az epres-rebarbarás, mivel nem kívántam az édeset, és az kellemesen savanykás volt. Próbáltam még ezen felül a karamellásat, de az nekem túl édes volt, és olyan semmilyen. Van 3 féle leves is, amivel ki lehet váltani az étkezést, curry-s zöldség leves, burgonyaleves, és paradicsomleves. Nekem a legjobban a paradicsom leves jött be, de azt mondta az orvosom, hogy azt ki fogják vonni a forgalomból. Ezeken felül van még mobil-szelet is, ami egy fehérje szelet, kiválóan alkalmazható mondjuk egy rohanós, vagy kirándulós napon.

Szerintem érdemes kipróbálni, ha anyagilag is megengedheti magának az ember, de én most megpróbálok valami olcsóbb alternatívát kitalálni. Amit mindenképpen meg akarok tartani alapelvként, az a napi 3x étkezés. Az inzulin szint a vérben akkor emelkedik meg, ha eszik az ember. A magas inzulin szint viszont arra ösztönzi a szervezetet, hogy ne a zsírt bontsa le, hanem a könnyen hozzáférhető szénhidrátokat. Így tehát nem ajánlott a napi ötszöri étkezés, mert ha júl vannak megválogatva az ételek, akkor is enyhén megemelik az inzulin szintet a vérben. Napi 3x étkezés viszont azt eredményezi, hogy vannak nap közben olyan időszakok, amikor zsírt tudunk égetni. 

Bárcsak kitartóbb lettem volna.

Ahogy visszaemlékszem világ életemben húsosabb voltam, de valószínűleg torzít az emlékezetem így az évek múlásával.

Ahogy visszanézem a régi képeket, főleg amikor még alsós voltam, egyáltalán nem tartom magam kövérnek. Erről tanúskodik a gyerekorvosi kartonom is, eleinte egyáltalán nem szerepelt az éves vizsgálat mellett a "testsúly kontroll szükséges" kifejezés. 

Talán akkor kezdődött a probléma, amikor bekerültem egy olyan közösségbe, ahol csak a kifejezetten vékony lányok voltak a menők. Másodikos koromban ugyanis táncolni kezdtem. 2-3 évvel azután, hogy elkezdtem táncolni, megjelent az életemben a csúfolás is. A gyerekek kegyetlenek tudnek lenni, de gondolom ez senkinek sem jelent újdonságot. Most ahogy visszanézem az utolsó tánctábor képeit, ahol voltam, minden képen össze van kulcsolva a karom magam előtt. Kicsit szomorú erre visszaemlékezni, de ami volt, elmúlt.

Közben az sem segített rajtam, hogy amíg elsőben én álltam a  tornasor elején, addig 8. osztályra már mindenki lehagyott. A súlyomra vonatkozó megjegyzések egyébként az általános és középiskolában is elkísértek, de azért nem volt mindennapos. Megjegyzem akkoriban olyan 55 kg voltam, szóval azért nem egy Ms Röfi

Egy idő után  felszedtem még 4-5 kilót, ekkoriban elkezdett zavarni a helyzet, és azóta kezdtem el a "harcot" a kilókkal. Már ha harcnak lehet nevezni azt a pár hetes kitartást, ami belém szorult :) Valahogy mindig az 54 kg volt a kitűzött cél, amit aztán sosem értem el.

Az egyetem alatt még jól tartottam magam, a súlyom 57 és 67 kg között ingadozott, attól függően, hogy épp mennyi önfegyelem szorult belém. Ha elkezdtem edzőterembe járni, 5-6 kg gond nélkül lement, aztán alább hagyott a lelkesedés, és néhány hónap alatt vissza is szedtem, amit leadtam.

Hála a modern technológiának és a Noom nevű alkalmazásnak, az utóbbi pár évre visszamenőleg már meg tudom nézni a testsúlyom alakulását. 

Csak hogy pontos képet tudjak adni, visszagörgetek a Noom testsúly grafikonján 2013-ig, ekkor kezdtem bele először a program használatába. Az első bejegyzett súlyom januári, valószínűleg akkoriban még bíztam az év eleji fogadalmakban :) Szóval az első súlyom 66 kg volt, ezt követően kicsit belehúztam és márciusban már csak 60 kg voltam. ezután a trend a következő: néhány hónapig semmi adat, aztán egy magasabb érték, amit pár alacsonyabb követ, majd hónapokig megint semmi. Ez így ment egy darabig, majd 2015 augusztusában 69 kg. 2015-ben szereztem emg az MSc diplomámat, utáni 2016 tavaszáig munkanélküli voltam. Maradjunk annyiban, hogy nem kedvezett a súlyomnak. Aztán elkezdtem dolgozni, és jó ideig megint nem követtem a súlyom alakulását. Ahogy látom Noom bejegyzés nélkült telt el az első munkahelyemen töltött idő. (Ahogy görgetek, szinte félek, hogy mi lesz a következő szám amit meglátok :/ ) Na igen... 2018 augusztusa, 86 kg. (Közben rémlik, hogy 2017 decemberében már 80 kg körül voltam, mert a karácsonyi party előtt az ember azért foglalkozik a súlyával), Aztán 2019-ben már 93-95 kg körül mozogtam. 

Kora nyáron azonban elkezdtem az Insumed diétát, ami kezdetben minden álmomat felülmúlta. Nem kellett azon gondolkoznom, hogy mit egyek, mert reggeli-vacsora adott volt, amikor pedig ehettem, nem kellett kalóriákat számolnom. Néhány hónap alatt közel 10 kg-ot fogytam, de aztán abbahagytam, és sajnos elég hirtelen. Emiatt persze visszajöttek a kilók, szóval most ott tartok, ahol 1 évvel ezelőtt. 

És hogy mi okozta, hogy így elszaladt velem a ló? Valószínűleg az hogy elkezdtem dolgozni, nem volt idő magamra, az ülő munka, valamint hogy alapjáraton egy lusta ember vagyok. Egyszer akartam kivizsgáltatni magam, akkor nem jutottma messzire, mert egy vérvizsgálat után az orvosom közölte, hogy a pajzsmirigyem rendben, az IR vizsgálat pedig felesleges, mert ha túlsúlyos vagyok abból kialakulhat az IR. Ennyit az orvosoki támogatásról...

Tehát innen indulok... meglátjuk

Ennél sablonosabb címet az első bejegyzésemnek csak kemény munkával adhatnék.

Miért is kezdtem blog írásba?

Ezt egyelőre saját magamnak is nehéz megválaszolni. Talán az önkéntes karantén és a home office varázsa hozta ki belőlem a kreativitást. Talán motivációt keresek, hogy ne adjam fel a fogyókúrám.

Mindegy is, nem baj az, ha egyelőre nem derül ki számomra sem, mi lesz a fő csapásvonal önmagam szórakoztatásában.Kezdjünk tehát egy fogyókúrás blog írásával.

Hogy is jutottam el odáig, hogy lassan saját gravitációs terem van?

Jelenleg 29 éves vagyok, fiatal nő. Testsúlyom 95 kg és pár deka. Hogy a normális BMI tartományba essek, kb. 2 méter magasnak kéne lennem. Ehhez képest összesen 156 cm vagyok (Köszi Anya).

A súlyom alakulásának történetével talán később untatlak titeket, a lényeg az, hogy nem érzem jól magam a bőrömben. 

A blog célja tehát, legalábbis az első időkben, hogy kibillentsem magam a "könnyebb-átugorni-mint-megkerülni" állapotból.

FIGYELEM! Jelen blog szerzője tartózkodik a kalória számlálgatástól, a fanatikus testedzéstől és a lelkesedéstől!

Lássuk mi sül ki ebből...